„Kuba vagy Cuba, ez itt a kérdés....?”
Hölgyeim és Uraim!
Ahogy egy portugál közmondás tartja: "tem as costas quentes", vagyis mindenkinek kell egy jó kis hátszél. De milyen? Olyan, amelyik keletről, vagy olyan, amelyik nyugatról. szóval ahhoz, hogy a hátszelet definiálhassuk, bizony nem árt tudni, hogy merről jövünk, és merrefelé tartunk. Apropó: tartunk. Hát tartsunk Kubába. Vagy Cubába, ahol a hamisíthatatlan orientei son diktálja a szükséges lépéseket, a karibi hétköznapok pergésének ritmusát.
Úgy gondolom, hogy a mi magyar nemzeti kultúránk iránti érdeklődés minősége és tárgyszerűsége is sokban függ attól az energiától, melyet mi más kultúrák és nemzeti sajátosságok megismerésére, tanulmányozására fordítunk. És hogyan lehet megérteni, elsajátítani és közelebb kerülni? Hát például utazással.
Szerencsés is vagyok, mert nem cipelem magammal a mindenre válaszolni tudás képességének bambuszból faragott kulcsát, de attól még gondolhatom, hogy bátran kell néha nem tudom-ot mondani. Nem? Jó, akkor mondjanak igent. És történjen meg az elképzelt liezonban az, aminek meg kell történnie. És akkor szétválnak nemek és igenek, már csak az emlékek maradnak, meg a most hallható eldöntendő kérdés: igent mondanának Kubára...?
Hölgyeim és Uraim, vissza a nyárba! És ezt miért mondom? Mert Kubában ilyenkor jobb. És nyáron is jobb mellesleg, már aki bírja a 90%-os páratartalmat és a 40 fokos hőséget. Persze süt a nap, és hullámzik a tenger, de nem ez a lényeg. Ott, Havannában a régi óváros a Moro, és a Playa felé vezető két alagút között húzódik a Malecón, a híres sétány, melyen többször is volt alkalmam végigsétálni. Majd' 16 kilométer, de megéri.
Hogyan is ne érné meg, amikor minden méterén vagy horgásznak, vagy csókolóznak, vagy épp elhúz mellettünk egy elképzelhetetlenül irreális nem éppen járműszerű autó, füstöt és orrfacsaróan kellemetlen benzingőzt okádva. Ja, és ez is lényegében egy taxi, mint ahogyan Havannában minden négykerekű, mert mint tudják, arrafelé nem nagyon van tömegközlekedés. Kiizzadtan jól meg is fáztam a hűsítő tengeri szélben, de ez pedig meg magánügy.
Szeretik az estéket is utcán tölteni? Séta? Kubában a Varaderó-i, vagy a havannai éjszaka 25 fokos melegében nehéz másra gondolni, mint arra, hogy mennyire lehet utálni a telet. De ez persze nem így van, gondoljanak a havat-imádó, és a tél összes egyéb előnyét felvonultató embertársainkra, akik viszont a nyarat utálják. Szerintem Kubát egyikünk se utálja, ez biztos.
Hitte volna-e valaki, hogy a világ úri közönségnek ennyire fog tetszeni egy idős kubai zenészek nyomába eredő dokumentumfilm a Buena Vista Social Club mennybemenetele? És valahogy, ez az egész Kuba dolog nagyon bejön itthon is. Talán a szivar? A jó kubai rum? Vagy az a bizonyos, nem is olyan régi egyatáborbatartozás?
Pár nap Kubában, a Hihetetlenül Lehetetlen Mai Csodák országában. Úgy bizony. Kérem, ott álltam a Casa de Cultura de Miramar-ban és nagy erőkkel hallgattam Kuba egyik remek salsa együttesét. És eszembe jutott, hogy a koncert felé menet fanyalgás nélkül a fenekére néztünk néhány daiquiri-nek. Alaposan lemerevedtem a nagyszínpad előtt, és csak bámultam. Előtte meg erősen megbombázták érzékeny hallójárataimat diszkószerű muzsikákkal, tudják, kedvezni akartak a külföldieknek. Szóval azt gondoltam, hogy ezek után a salsa együttes hangzásban be fog fázni, hasonlatosan a Sokol rádiókhoz, melyek hol fogták az adást, hol nem. De nem így történt. A zenekar olyan jól szólt élőben, hogy abszolút értelemben maga mögé utasította a diszkót, innentől kezdve nincs megfejtés. Ezt is jobban csinálják a kubaiak.? Jól szólt, nagyon is.
Egyébként a Casa de la Musica árai nem a kubai fizetésekhez van szabva, egy beugró átlag 25 euró, egy kóla három. Ott, ahol egy jó orvos havi 20 eurót keres. Ennek ellenére mégis vannak kubaiak is a helységben, és főleg lányok. Innentől kezdve nem részletezném. Így van ez. Egyébként a helységben sötét van, és hülye, nyolcvanas évekbeli fényorgonák villódznak, műbőr székeken tesped a turista, de ahogy a kubaiak táncolnak, az mindent megér. MINDENT!
És el ne felejtsem, hogy ott a Rampa-n, mely lényegében a mi körutunknak felel meg, az egyik sarkon, a teraszon játszott az Aguas del Guaso nevű együttes, csak hogy tudjam, milyen is a hamisíthatatlan havannai utcai feeling. És természetesen minden sarkon egy zenekarocska, és mindegyik erősítők nélkül, akusztikusan játszik. Nem is értem, hogyan bírják torokkal az énekesek. A januári 33 fokos melegtől elpilledt turistáknak daloló fáradhatatlan kubai zenészek, nos, ez az, amiről itt most szó van. Vagyis arról, hogy ilyenek ezek a kubai művészek, énekelgetnek, és közben minden daluk a szívünkig hatol.
Vagy legyen egy étterem? Gondolom, szeretnek enni is. És ehhez kell egy igazi kubai énekes is, aki kitalálta a mambót, és akiről elnevezték azt az éttermet is, mely ott áll Havannában a Paza Vieja sarkán, neve: Tabirna de Benny Moré. Az étteremnek helyet adó épület egyébként a 16.-ik században épült és meglehetősen szépen kirenoválták. És abszolút tanúsíthatom, igen jó a konyhája. Szóval itt falatozott a koncertek után maga Benny Moré is, akinek fotóival rendesen kitapétázták a helység falait.
Vagy legyen egy bár? Akkor ugorjunk be Hemingway kedvenc kocsmájában a Bodeguita del Medio-ba, ahol a nagy író kedvenc itala, egy jó mojitó megindítja az emberek nyelvét, a helység történelmi aurája pedig rendesen belebegi a fáradt turisták múltra áhítozó lelkét. Államfők, sztárok, szinte elképzelhetetlen, hogy ebben a kis kocsmában az egész világ megfordult. Tessenek alaposabban tanulmányozni a falra kitett fotókat. Benn vannak? Akkor már beleütköztek a TradiSon együttesbe, akik ott állnak a sarokban, és "keresztül kell rajtuk menni", ha a pulthoz szeretnének érni. Garantálom, hogy azt a pultot bizony, hogy tánclépésben közelítik meg.
Hol találták ki a mambót, amely megbolondítja a hölgyeket? És a cha cha chát, amely tánc és egy ritmus, akárcsak a mambó. No és a salsa? És a rumba? Ugye tudják, hogy ezek mind Kubából származnak. Na azért. Mert zenélni kicsit olyan, mint játszani. Talán ezért mondják sok nyelvben úgy: játszani egy hangszeren. És azt is mondják, hogy az élet egy nagy játék. Kubában élet például egészen másról szól, mint amire az ideruccanó európai szocializálódott. A töredezett burkolatú utcákon, a málló házakban úgy élnek az emberek, mintha valamikor, úgy ötven-száz éve megállt volna az idő. És ennek ellenére, milyen jókat játszanak! Minden értelemben.
Szerintem a zene és a tánc az egyetemes emberi kultúra része, vagyis nincsenek nagy különbségek. Talán az emberek természete az, ami közel hozza a kultúrákat. A kíváncsiság például, a megismerési vágy, vagy, például Kubát illetően - nem utolsósorban a "tropikál" életérzés, - melyről az európaiak sokszor csak annyit gondolnak, hogy banán, meg pálmafa. Talán, - és továbbra is, szerintem - ezeket az előítéletes falakat bontogatom kényszeresen, egészen addig, míg Önök is meggyőződnek majd róla. Igen.
Che Guevarra, Fidel Castro, szivar, rum, Disznó öböl, rakétaválság, John Lennon szobor, Cuba Libre, és királypálmák, amit ott úgy neveznek, hogy Palma Real. Könyv és bolhapiac közel a Prado-hoz, mulatt nők, kínaiak és fekete férfiak színes göncökben, yorubák és santería, vagyis afrokubai vallások, casino-tánc és Tropicana mulató, és a Félszemű Macska, vagyis a Gato Tuerto a hajnali bárok kedvelőinek. És persze a híres melódiák, mint a Chan Chan, vagy a Guantanamera. A közbiztonság rendben van, az emberek megejtően kedvesek és az ötcsillagos Nacional szállóban hajnalban is lehet úszni a medencében.
".ha valamit nem tudunk mérni, rögzíteni, vagy nem tudjuk rátenni a kezünk, akkor azt képtelenek vagyunk igazságként megérteni". Mondja Black Elk, a gyógyító indián. Tehát, hiába is utazok, nem tudok olyan messze tájra jutni, ahonnét ne kéne visszajönnöm. Egészen vissza, ide Kubába, ahol, ha mindent nem tapinthatunk, szimatolhatunk, érezhetünk, akkor baj van. Most pedig ide a földre két lábbal, ide, be a saját kis szobámba, ahol van egy falióra, melyen igen gyorsan kakukkol az idő. és hová siet ez az élet? Kubában jobb volt. Biztos? Majd Önök, kedves Hölgyeim és Uraim, majd jól eldöntik. Csak el ne felejtsék, hogy ehhez előbb oda kell utazni.
© B. Bíró Zoltán
- ©bbz
Para mi Cuba! Especial saludo 
Ibrahim Ferrer 
- KUBÁRÓL 
